William Shakespeare
LXXV
fordítás

Mert olyan vagy bennem, életnek az étek,
Mint májusi esők ereje a földnek;
Harcolok benned és közben érted félek,
Mint fösvény kit gazdagsága gondja öl meg;
Egyszer mint bolond boldog büszkén élvezem,
Máskor oly riadtan szorítlak magamhoz;
Legjobb lenni, veled, egyedül, édesem,
Jobb, mint a fény amit a világ gondja halmoz;
Mert fényes ünnep, ha ritkán is, de látlak,
Puszta látásodért kínban éhezek;
Bennem, ne enyém légy, nem birtokolni vágylak,
Ami boldoggá tesz, minden, ha védelek.

Mint nap a nap, jóllakottan és éhesen
Behabzsoltalak már és mégis éhezem.
1989. június 1.