William Shakespeare
Mert olyan vagy bennem, életnek az étek,LXXV Mint májusi esők ereje a földnek; Harcolok benned és közben érted félek, Mint fösvény kit gazdagsága gondja öl meg; Egyszer mint bolond boldog büszkén élvezem, Máskor oly riadtan szorítlak magamhoz; Legjobb lenni, veled, egyedül, édesem, Jobb, mint a fény amit a világ gondja halmoz; Mert fényes ünnep, ha ritkán is, de látlak, Puszta látásodért kínban éhezek; Bennem, ne enyém légy, nem birtokolni vágylak, Ami boldoggá tesz, minden, ha védelek.
Mint nap a nap, jóllakottan és éhesen1989. június 1. ![]() | ![]() |